CUPS-PDF nyomtató telepítése Snow Leopardra

Bár az OS X nyomtatási ablakában szinte minden esetben tudunk PDF dokumentumot készíteni a tényleges nyomtatás helyett, akadnak olyan alkalmazások, amelyek az ablak “feldobása” nélkül, azonnal a kijelölt nyomtatóra küldik az anyagot.

A korábbi OS X verziókban ez könnyedén áthidalható volt az Adobe Acrobat vagy az ingyenes CUPS-PDF virtuális nyomtatóinak telepítésével, de a Snow Leopardban annyi minden változott ezen a területen, hogy az Acrobat jelenlegi változatai nem képesek virtuális nyomtatóként működni (csak annyit oldottak meg, hogy a PDF-be mentés a nyomtatási ablakból azért menjen). A CUPS-PDF telepíthető, meg is jelenik, mint virtuális nyomtató, ám használni nem tudjuk. Pontosabban alapból nem, de néhány módosítással azért munkára fogható. Viszont a dolognak csak az essen neki, aki valamennyire tisztában van a rendszer működésével. És ahogy minden ilyen előtt, most is érdemes biztonsági mentést készíteni a fontos adatainkról, mielőtt belefogunk…

1. lépés
Töltsük le és telepítsük az aktuális CUPS-PDF verziót innen. Én a 2.4.6.1-es változattal játszottam végig a dolgot.

2. lépés
Jelenítsük meg a rejtett állományokat a Finderben vagy mondjuk a Forklift fájlkezelőben.

Navigáljunk el az etc/cups könyvtárba és ott nyissuk meg egy kódszerkesztővel a cups-pdf.conf fájlt. Ehhez én a Beant használtam (mint szinte minden szöveg szerkesztéséhez), de a program szabadon választott, lényeg, hogy sima szöveges fájlok szerkesztésére alkalmas legyen.

3. lépés
Keressük meg a következő sort a fájlban

Out ${HOME}/Desktop/cups-pdf/

és írjuk át erre

Out /var/spool/cups-pdf/${USER}

Ezután mentsük el a fájlt a Desktopra, cups-pdf.conf néven.

4. lépés
Most indítsuk el a Terminalt és adjuk ki a sudo rm /etc/cups/cups-pdf.conf utasítást.

A sudo miatt bekéri az admin jelszót a gép, anélkül nem tudjuk törölni a fájlt!

5. lépés
Most már csak be kell másolnunk a törölt fájl helyére a módosított, Desktopra mentett változatot.

Ehhez a következő utasítást használhatjuk:

sudo cp /Users/<FELHASZNÁLÓ>/Desktop/cups-pdf.conf /etc/cups/cups-pdf.conf

A <FELHASZNÁLÓ> helyére értelemszerűen az aktuális felhasználói fiók nevét kell beírni, a kapcsos zárójelek nélkül.

6. lépés
Nyissuk meg a System Preferencest, majd kattintsunk a Print & Fax ikonra.

Ha nincs a listában a CUPS-PDF, akkor a megjelenő panelen kattintsunk a + gombra és a megjelenő Add printer ablakban a Default részben a listában válasszuk a CUPS-PDF elemet.

A Pinrt Using részben válasszuk ki a Generic PostScript Printer opciót, majd kattintsunk az Add gombra.

7. lépés
Mivel a konfigurációs fájlba írt sor miatt a CUPS-PDF a /var/spool/cups-pdf könyvtárba pakolja az elkészült PDF fájlokat, így érdemes azt vagy a Desktopra, vagy mondjuk a Documents mappába belinkelni.

Ehhez – még mindig a rejtett fájlok megjelenítésének bekapcsolása mellett – a CMD + ALT gombok nyomva tartása mellett, húzzuk ki az egérrel a cups-pdf mappát (vagy azon belül a felhasználói fiók nevével egyező nevű almappát) a kívánt helyre, pl. a Desktopra.

Ettől kezdve a létrehozott linkre kattintva érjük el az elkészült PDF fájlokat.

8. lépés
A békesség kedvéért szüntessük meg a rejtett fájlok megjelenítését a Finderben vagy a Forkliftben, és ha minden jól megy, ezzel végeztünk is…

Egy kis plusz segítség:
Akinek nincs Forklift a gépén, a Finderben is láthatja a rejtett fájlokat. Ehhez a Terminalban a

defaults write com.apple.finder AppleShowAllFiles TRUE

killall Finder

utasításokat kell kiadni.

Az eltüntetésük pedig a

defaults write com.apple.finder AppleShowAllFiles FALSE

killall Finder

utasításokkal lehetséges.

MacBook átalakulások. Téged megérint?

Már nem kell sokáig várnunk, hogy kiderüljön, miféle “táblán” dolgozik az Apple. Ha minden jól megy, a hónap végére okosabbak leszünk és aztán vagy legyintünk (ez mondjuk nem jellemző az Apple újdonságai esetében), vagy csoroghat a nyálunk.
Én speciel elég jól megvagyok tábla PC-k és “tábla MacBook” nélkül is, de ettől még nagyon kíváncsi vagyok, mivel rukkolnak elő.
Amúgy ha egyszerűen a MacBookban lenne extraként érintőképernyő, bizonyára értékelném a dolgot néhány alkalmazás esetében. Hasonlóan az Inklet elnevezésű szoftver és a hozzá tartozó “toll” is praktikusnak tűnik néhány esetben. A Touch Padon rajzolgatás olcsóbb, mintha veszünk egy rajzpadot, ráadásul mindig kéznél van, más kérdés, hogy annyira azért nem hatékony megoldás, mint egy jó kis Wacom tábla. Az iPhone számomra a legkényelmesebb okostelefon, azonnal reagáló és kényelmesen használható hardverrel és szoftverrel.

Szóval ez az “érintősdi” sok szempontból jó dolog. Az Apple új cuccán is bizonyára remek lesz majd e-bookokat, elektronikus formában megjelenő magazinokat olvasgatni, internetezni, levelezni, filmeket nézni, de komolyabb munkára valószínűleg már alkalmatlan lesz. Telefonnak és hordozható zenelejátszónak pedig túl nagy. Legalábbis számomra és persze csak az eddigi pletykák alapján.
Vagyis ha a pletykák nagyjából fedik a valóságot, az Apple épp egy olyan eszközt készít, amely a netbookokat szorongatja majd meg, persze csak funkciók tekintetében, árban sajnos nem valószínű.

Kíváncsian várom, mi lesz a vége.

Addig is emitt egy rövid videó, amit ma reggel linkelt be Danny Choo (bár a videó amúgy nem új, de az én figyelmemet eddig elkerülte). Ha esetleg valaki nem akar érintőképernyős átalakulást a MacBook sorozatban, esetleg drukkolhat a videón látható megoldás elkészültéért is. Bár ilyen formában elveszíteni egy MacBookot nem feltétlenül kellemes élmény… viszont kétségkívül látványos…

Hírek egy virtuális újságban

Lehet, hogy ez már nagyon geek kategória, de kissé rákattantam a Times-ra. Nem, nem a napilapra, hanem egy OS X-es hírolvasóra. Eredetileg a Google Readert használtam (ha nem a saját Macem előtt ülök, most is azt teszem), de ha a saját gépemnél vagyok, egyszerűen sokkal átláthatóbb és kellemesebb formában tudom böngészni a napi híreket a Times segítségével, mint bármely más eddig kipróbált cuccal (pedig azért van választék, korábban összefoglaltam a legjobbakat itt).

A Times úgy néz ki, mintha valamiféle virtuális napilap lenne a képernyőnkön. A tartalmát mi állítjuk össze, különféle RSS feedekből, amelyeket vagy eleve tartalmaz a program, vagy mi írjuk be, vagy átemeljük a Safari könyvjelzőiből. Ha a feed erre alkalmas, akkor a képeket is láthatjuk. Nem túl válogatós darab, eddig nálam mindent “megevett”.

A hírcsatornákat oldalakra válogathatjuk, és szépen elrendezhetjük pket egymás mellett/alatt. Ha valami megtetszett, a fogd és dobd módszerrel elhelyezhetjük a virtuális polcon, és később bármikor elérjük egy kattintással.

Szóval kényelmes cucc, érdemes kipróbálni, bár sajnos nem ingyenes (30 dollárt speciel nem biztos, hogy adnék érte, nekem mázlim volt, mert belerakták a legutóbbi Macheist csomagba és így megérte).

Ha az ember még egy kávét is összedob reggel hozzá, akkor egészen kellemesen átrághatja magát a híreken, ébredezés közben…